1967-ben történt, hogy egy chicagói épület renoválásakor, egy régi téglafal kibontásánál valami olyasmit talált a munkásbrigád, amire aligha számított: egy motorkerékpárt, ami azóta is a kétkerek?ek történelmének egyik legnagyobb talánya. A dátum szerint 1917-es a modell, azaz pont egy fél évszázad telt el gyártása és újrafelfedezése között; márkáját tekintve pedig egy Traub… na igen, egy Traub, az egyetlen.
Merthogy a szakiránnyal foglalkozó kutatók más ilyen gyártmányú példányt nem tartanak számon. Az ominózus épület – éltes korú – tulajdonosa ’67-ben úgy nyilatkozott, hogy a kérdéses motor a fiáé volt, de ellopták t?le, miel?tt elindult volna az els? világháborúba. Ahonnan sosem tért vissza. Ezzel azonban a motor valós eredete nem tisztázódott. Nem tudunk semmit a Traub gyárról, semmiféle forrás nem áll rendelkezésre, utalás sincs sehol, hogy ennek a motornak bárhol létezne egy tesója… a tankon, blokkon, és más alkatrészeken mind-mind ott olvasható a Traub név.
A motor maga a Wheels Through Time veteránmúzeumban kapott méltó helyet, Észak-Karolina államban, Maggie Valley városkában. Azonban nem egy egyszer? múzeumi darabbal állunk szemben, hiszen az egyetlen Traub a mai napig tökéletesen m?köd?képes. Megtalálása után egy chicagói biciklikeresked? vette meg, aki Bud Ekinsnek adta tovább a hetvenes évek végén – Ekins Steve McQueen dubl?re volt, és az anekdota szerint a Blues Brotherst forgatták, amikor megalkudtak a Traubra. Ezt követ?en egy Richard Morris nevezet? gy?jt? és restaurátor vette gondozásba a világ legritkább motorját, t?le került a karolinai múzeumba.
A múzeumtulaj Mr. Walksler állítólag rendszeresen pattan a nyergébe, és nem egyszer elére már a 85 mérf?ld körüli (130 km/óra fölötti) sebességet.
M?szaki tartalmát tekintve a Traub nagyságrendekkel megel?zte kortársait: kéthengeres, 80 köbhüvelykes (kb. 1.300 köbcentis) er?forrás, kézzel megmunkált dugattyúkkal és oldalsó szelepekkel (ezt a megoldást a Harley-Davidson 1936-ban kezdte el használni), korát meghazudtoló szerkezet? háromsebességes váltóm?vel és egy viszonylag komoly hátsó fékkel.
Lényegében minden alkatrészét – váz, villa, tank, kormány, sárvéd? stb. – kézzel készítették. A múlt század legelején egészen másképpen festett az amerikai motorgyártás, mint akár a ’20-as években, amikorra már a H-D, az Indian és az Excelsior osztoztak meg a piacon.
A Traub egyike lehetett azoknak a manufaktúráknak, amelyek sokasága t?nhetett el szinte nyomtalanul a XX. század elején. De azt sem zárhatjuk ki, hogy egyszer?en egy csodálatos elme egyszeri és megismételhetetlen mesterm?vét látjuk. A múzeum részér?l annyit állítanak, hogy a motor chicagói megtalálása óta, azaz közel fél évszázada szüntelenül folyik a Traub gyökereinek felkutatása, de mivel az égvilágon semmit nem sikerült találni, már csak a csodában bíznak…
Legutóbbi hozzászólások