Man TT arcok

A Man-sziget sztárjainak neve a magyar motorosok 99,9 százalékának nem mond semmit. Jómagam kiolvastam több a versennyel kapcsolatos könyvet. A piloták többségüknek a kereszt és vezetéknéve megvolt, s?t egyik-másikkal már személyesen is találkoztam, – de ezen túlmen?en nem sokat foglalkoztatott a dolog. Eddig. Az igaz bemutatkozáshoz aztán elég volt egyetlen egyszer, néhány másodpercre látni ?ket a pályán!

A Mann TT régi vágású motorbicikli verseny. Nincsenek számítógépen tervezett kanyarok, speciális aszfalt, érdesített, szivárványszín? rázók?, és nincs félhektáros kavicságy. A motorokon nincsen kipörgés gátló, nem sürög hatvan egyenruhás szerel?, nincs gumiháború, nincs reklámeserny?, nincsenek marketingarcok. Ami van, az 62 kilométer, meg nagy gáz, és az nyer, aki gyors és bártor. Konkrétabban az, aki ku***a gyors és ku***a bátor!

Amikor az ember el?ször látja a pilótákat a hegyi szakaszon egy nyújtott jobbosban 300-al lapra fektetni a motort, miközben kicsit feltartja a fejét, hogy ne érjen bele a k?híd korlátjába, az a benyomása támad, hogy ezek itten nem emberek. Merthogy ember így nem tud motorozni! A nevek is rögtön más értelmet nyernek. Ahogy gázelvétel nélkül 200 felett er?ltetik végig a vonagló motort a gonoszul mered? k?falakkal övezett kanyarkombináción, az érzés egyre er?sebb, hogy ezek… ezek ufók!

Aztán egy fél órával kés?bb, a verseny után kicsit megizzadva ott álnak ugyanazok a figurák a TT színes forgatagába vegyülve – és teljesen normálisak! Teljesen. Még jópofák is. Kimondottan jó fazonok, akik történetesen a világon a legjobban motoroznak, egy ilyen, kicsit régi vágású motorversenypályán. A versenyz?kr?l két mondat után kiderül, hogy nem eszel?s öngyilkos jelöltek. Ian Hutchison fiatal, szinte kölyökkép?, barátságos mosolyú, láthatóan jó nevelés? srác. Vele vannak a szülei, és rém büszkék rá. Ian sokszoros TT résztvev?, gyári versenyz?. A mozdulatain is látszik. Megfontolt típus, szuper-precíz.

Guy Martin szemtelenül jókép?, és olyan gyorsan beszél, hogy a riporterek sem értik. Jópofa, laza és vagány. Saját elmondása szerint semmi más nem érdekli a motorozáson kívül, és mindig ezt akarja csinálni. John McGuinnes akár bankfiók vezet? is lehetne. Összeszedett, türelmes, és szakszer?. Imádja a gyerekeket, és minden viccen tud nevetni. Ugyanakkor a pályán McGuinnes – akárcsak a többiek – igazi oroszlán. 12-szeres TT gy?ztes, és sokszoros pályarekorder. Nála a világon senki nem motorozik jobban utcai pályán, – igaz a többieknél sem. Mert nem lehet!

A felsorolás ugyanakkor mehetne tovább, de idióta megszállottat, aki vakmer?en, minden mindegy alapon csak végig húzza a gázt, nem találni. Azok már máshol vannak. Vagy már ide sem engedik ?ket. McGuinnes-ék koránt sem vakmer?ek, „csak” nagyon, de nagyon jól motoroznak. Tisztában vannak a kockázattal, és elfogadják azt. Persze kell bevállalás is, mert azért ott van a k?fal – de ezen egy évtizede még senki nem csodálkozott. Ez része a motorversenynek. Amit a TT-n a pályán látunk, az a pilóták tudásának, és a motorkerékpárok fejlettségi szintjének teljesen megfelel?. El kell fogadni, hogy egy modern motorral ezt meg lehet csinálni. Persze csak annak, aki nagyon jól motorozik, és nagyon bátor, vagyis Hutchisonnak, McGuinnisnek, Martinnak, Archibaldnak, Farquarnak, vagy akár Bitternek.

TT motorok – a szakítópróba

A TT motoroknál – más pályamotorokhoz képest – csak a részletekben van a különbség. A gépek az általános szupersport/superbike/superstock szabályok szerint alakíthatók át, – van viszont néhány érdekes különbség. A motort els?sorban úgy kell megépíteni, hogy az elviselje a rázós pályán rá mért csapásokat. Itt alapvet?en minden, ami mozdulni tud, leszakad a motorról. Az idom ezért masszívabb, vastagabb, illetve mindent le kell drótozni, és meger?síteni, ami törhet. A pilótának még így is vigyázni kell, mert egy durvább ugratás után például a teleszkópszárak kil?hetik a szimmeringeket, vagy elfordulhat a kormányvég. Másik érdekesség, hogy a rugózást itt nem keményíteni, hanem puhítani kell. Nagy tempónál a durva útegyenetlenségeket csak a szériánál is puhább rugózás tudja elnyelni. Emellett kényelmesebb is, mert egy hatkörös, 370 kilóméteres versenynél fontos szempont, hogy ne készítse ki a pilótát fizikailag egy pattogó motor.

Bitti parkolóban

A TT mai napján Bitter számára nem a legjobban jött ki a lépés a szupersport kategóriában. A négykörös verseny els? három körében minden stimmelt. Bitti úgy a 30. hely környékén gy?rte távot, 20 másodperccel megjavítva tegnapi idejét, amikor is a cél el?tt úgy 15 kilométerrel (ez TT-n semmi) elszakadt a lánc. Bitti ezután ugyan fest?i körülmények között, a hegytet?r?l, de elég bosszúsan nézte végig a verseny hátralév? részét.

Petró Lajos