Misano, MotoGP: Stoner és a vörösök diadalmenete

Újabb, már-már fárasztóan unalmas, el?zések, csaták és villongások nélküli rundon van túl a királykategória, és egy újabb Stoner-gy?zelmen. A pole-ból indult ausztrál gond nélkül húzta be az újabb strigulát, ezzel – és legf?bb vetélytársa, Rossi nullázásával – már Portugáliában megszerezheti a világbajnoki címet. Öt bridgestone-os az els? öt helyen: dobogón a két Suzuki, el?bb Vermeulent, majd Hopkinst intették le, negyedik a terminátor Melandri, ötödik Capirossi. A két gyári hondással talán izgalmasabb lett volna a futam, de Hayden és Pedrosa is belekeveredett egy rajt utáni balesetbe, De Puniet hathatós közrem?ködésével. Rossi motorja az ötödik körben felmondta a szolgálatot, elmaradt a presztízscsata a pályán.

Persze megint nem tehet? senki felel?ssé, de ilyen pocsék versenyt már rég nem láttunk, amióta MotoGP-nek hívják a gyorsasági motorsport királykategóriáját. A csúcsosztály már az elmúlt két futamon sem kényeztetett bennünket, de a misanói körözgetés után már nyíltan fel kell tenni a kérdést, rendben van-e ez így, és ha nem, mik az okok és mit lehetne tenni a jelenség ellen. Casey Stoner és a Ducati biztosan nem tehet semmir?l – az ausztrál fiú magabiztosan nyerte a San Marinói Nagydíjat, tette, amit kell – az csak egy körülmény, hogy az elmúlt három viadalt éppen ? nyerte, a színvonalesés nem neki tudható be. Inkább annak, hogy nincs ellenfele. 271 pontja van már a vörösök üdvöskéjének, míg a motorhiba miatt kihulló Rossi marad 186-on, a De Puniet által eltarolt Pedrosa 168-on – lényegében zsebben a vb-cím.

A vasárnap igazi vesztese nem a Doki, nem is a Yamaha, hanem a közönség: a helyszínen közel hatvanezren várták a parádét. Várhatták. A televíziót az ember becsületb?l nem kapcsolja el, de egészen biztos, hogy sokszázezer néz? értékelte át az él-motorsport és önnönmaga viszonyát a misanói közvetítés közben.

A rajt utáni néhány percben megtörtént szinte minden, amir?l szólni érdemes. De Puniet és a két gyári Honda egy lendülettel huppan a bukótérbe, Stoner ellóg, hátulról feljön Capirossi és a két Suzuki határozottan áll az el?l nyargaló Ducati mögé. Rossi is ott van, valamennyit kockáztatva is a még be nem melegedett gumikkal. Mindenesetre készen áll a nyílt sisakos küzdelemre, és a harcra a dobogóért. Valentino gondjai már a harmadik körben elkezd?dtek, az ötödikben aztán kicsúcsosodik a probléma, az M1 lelassul, Rossi out. Nem mérgeskedik, nem csapkod, nem tör el semmit. Valami már eltört. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Talán hiba volt egyb?l a frontvonalba küldeni a pneumatikus vezérlés? blokkot, ami alig két hete debütált a brnói tesztelésen, mellesleg középszer? eredménnyel. Pláne egy nem kifejezetten gyors pályán. Egy olasz újságíró tudósításából tudjuk, hogy a Yamaha nevét nem vállaló szerel?je szerint a h?t?víz kritikus h?fokemelkedése miatt veszített teljesítményéb?l az er?forrás, be is állhatott volna. Készpénznek ne vegyük, az információ nem hivatalos. Számít? A lényeget tekintve aligha.

A 2007-es világbajnoki szezont ezzel lezártnak tekinhetjük, már ami az egyéni cím sorsát illeti. A kérdés már csak az, hol avatják Stonert számtanilag is bajnokká. Továbbá az, hogy a fennmaradó öt verseny is ilyen alacsony nívójú lesz-e, vagy valami azért változik ezen a vonalon. Vermeulen maga mögé utasítja Hopkinst, és bejön másodiknak +4’8-as hátránnyal (két ausztrál az élen Olaszországban! – pont a fordítottjához voltunk szoktatva a 990-enes érában), a Suzukit elhagyó amerikai harmadik, 16 mp-cel az elejét?l. Melandri küzdeni tudása meghozta eredményét, hiszen negyedikként zárt az olasz (22 mp), míg Capirossi ötödik a másik Desmóval – az is szép a katasztrofális edzések után. De ezek óriási különbségek: fél percnél is többet kap Checa, aki els? michelinesként szeli át a célvonalat, szégyenszemre (persze nem az ? szégyene). Elias és West legalább gy?rték egymást és úgy jöttek el a kockás zászló mellett, ahogy a néz? egy befutótól elvárja.

Ha ilyen lesz a jöv? csúcs-motorsportja, akkor a legjobb már most abbahagyni az egészet. Stonernek odaadni a címét a tisztesség kedvéért, aztán az idény végén felszámolni a Dzsípíván-gépezetet. Egy Forma-1-re elhever az ember a tévé el?tt, már aki, rászánja a délutánt, körülbástyázza magát kekszekkel és szörpökkel, tudja, hogy nyolcvan százalékban semmi sem fog történni, de legalább pihenteti az idegeit két órán keresztül, és még kerékcserék is vannak. Egy röpke félóra alatt lefutó MotoGP viszont cseppet sem vonzó, ha nem izgulhatunk rajta. És még egyszer: nem Stoner hibája.