Aki netán a m?szaki rugalmatlanság vádjával illetvé a Moto Guzzit, vegye számba, mennyit és mekkorát változott a V2-es motor, mióta a márka tulajdonjoga el?ször az Apriliához, majd egy kalap alatt a Piaggióhoz került. A fejlesztés töretlen, amit mi sem példáz jobban, hogy csak idén a sokadik változatát van szerencsénk megcsodálni a kéthengeresnek, ami el?bb a Breva 1.100-asaként, majd a Norge 1.200-asaként t?nt föl. Most egy új, nyolc szelepes verzió érkezett, tessék.
|
|
Az er?forrás pedig a Griso modell szíveként debütál, de szinte biztosra vehet?, hogy az egység helyet kap még több mandellói motorban. Ami azt illeti, sokan (el)vártak egy jelent?sebb er?-befecskendezést a Guzzi legsportosabb csupaszába, no hát ez is megérkezett.
|
|
A teljesítmény 110 LE-re rúg (9.500 percenkénti fordulatnál), a forgatónyomaték túlszárnyalja mindkét nemzeti konkurensét, a Ducati S2 R-ét és a Hypermotard 1100-ét is: 11 kgm a közreadott szám. Ideje úgy gondolni a Grisóra, mint egy er?s kéthengeressel megáldott modellre: eddig sok fórumon az a sztereotípia tartotta magát, hogy a futóm? remek, de egy kis f?szer még nem ártana a levesbe. A közvetlen piaci (légh?téses) ellenfelekkel szemben már nincs miért szégyenkeznie.
|
|
A blokk megtartotta a klasszikus V 90 fokos szerkezetet, a henger?rtartalom 1.200 köbcentiméter. A hengerek modernebb vonalúak, de bels?leg is van változás jócskán, új vezérm?tengely került a gépházba és – mint arra a 8V elnevezés is utal – négy szelep dolgozik mindkét hengeren. Eközben maga a Griso lényegében változatlan maradt, a felszereltség radiális féknyergek és hullámos féktárcsák érkezésével javult.
Enyhén sportosabb lett a vezetési testhelyzet a nyereg, a lábtartók és a kormány által bezárt képzeletbeli háromszög módosításával.
Legutóbbi hozzászólások