EST. 2002

Moto Guzzi koncepciók Milánóból

Három darab V12-, és egy, a V7 Café Classic alapjaira épített koncepció: négy egyedi és különleges vassal kívánta a Piaggio Group az EICMA látogatóinak figyelmét az olasz sasos standra irányítani. Sikerült nekik.

A Moto Guzzi felkérésére két legendás motorépít? mester, a portugál Miguel Galluzzi és az itáliai Pierre Terblanche összeült, majd csapongásnak engedte fantáziáját. Tudjátok, ?k azok az „ismeretlen” tervez?k, akik olyan felejthet?, és motorkerékpár-történelmileg elhanyagolható modellek megalkotásáért felel?sek, mint például a Ducati Monster, a Cagiva Raptor – Galluzzi –, vagy a Ducati ST2, Multistrada, Hypermotard, 888 és 999 – Terblanche…

A V12-es prototípusok által meglovagolt közös szál – ahogy az nevükb?l is könnyen kikövetkeztethet? – a mandellói üzem 1200 köbcentis, hengerenként négyszelepes, 90 fokos hengerszög? hosszanti V2-ese. Mind a három koncepció esszenciája maga az er?forrás, a tradicionálisnak tradicionális, de megoldásaiban id?vel egyre modernebbé váló motorblokk.

A kivitelezés mindhárom esetben a letisztultságot és az egyediséget célozza. Sehol egy kikandikáló kábel, a tank, az ülés és a farokidom mindhárom motoron egy egységet alkot, de érdemes a V12 koncepciók kipufogó-elvezetéseit is közelebbr?l szemügyre venni, hiszen a baloldalra összehozott leöml?k egy olyan, a hátsó kerék el?tt szinte észrevehetetlenül megbúvó, a blokk részének t?n? dobban végz?dnek, melyhez hasonlót – valószín?leg – a jöv? Guzzijain is viszont látunk majd.

V12 Le Mans

A V12 Le Mans sportkoncepció esetében érdemes elid?zni a futóm?nél néhány pillanatig: elöl egy gyönyör?séges, aranyszín? szárait súlykönnyít? bemarásokkal díszített full verseny Öhlins teleszkóppárt láthatunk, melyekhez verseny Brembo fékrendszer csatlakozik, míg a hátsó rugóstag egy ötletes himbarendszerrel közvetlenül a kardántengelyt is magába foglaló féloldalas leng?kar fölött, hosszában fekszik – ilyet se láttunk még Guzzin, de talán sehol máshol sem.

Na és az a farokidom! Egy ennyire légies popót csak Galluzzi és Terblanche képes papírra firkantani, ami ráadásul „egészen véletlenül” er?teljesen a Guzzi logó sasára emlékeztet, valamint se index, se rendszámtábla tartó nem rondítja el. Bravissimo signore!

V12 Strada

A V12 Strada a trió nakedbike-ja, elegáns fehér-ezüst fényezésben tálalva. Az ? futóm?ve hagyományosnak mondható a Le Mans-éhoz képest, de az ízléses plexibúra mögé bújtatott kilenc darab LED, mint frontfényszórók, igencsak szokatlan, de annál tetszet?sebb arcot kölcsönöznek a jöv? utcai Guzzijának. A különleges, három darabból összecsavarozott, masszív alsó villahidak majdnem annyira vonzották a m?ért? közönség tekintetét, mint a motorokat prezentáló, hagyományosan a kiállítás legszebbjei közé tartozó Guzzi-lányok.

Ahogy az LM-r?l, úgy a V12 Stradáról sem hiányozhat a jöv?bemutató technika. Hátranézni például két apró kamera által tudunk, melyek képét a kormány közepére-tetejére applikált két LCD monitor jeleníti meg el?ttünk, a hátsó lábtartók pedig mintha lebegnének: egy trükkös, himbarendszeres, de egyébként szinte láthatatlan felfüggesztésnek köszönhet?en közvetlenül a leng?karhoz csatlakoznak. Utóbbi megoldás várhatóan szintén eljut majd a szériagyártásig, ahogy a Strada motorjának aljára csavarozott, blokkvéd?nek álcázott középsztender is.

V12 X

V12 X: Hát ezt is megérhettük, kedves olvasók, szupermotó készült egy Moto Guzziból, méghozzá nem is akármilyen! Stílusosság szempontjából kisujjából rázza ki az Aprilia Dorsodurót, a Ducati Hypermotardot, és a KTM 990 SM-et egyszerre, hiszen mindene annyira jól néz ki, és annyira a helyén van, legszívesebben azonnal utalnánk is a foglalót a Moto Guzzi import?r bankszámlájára.

Koncepciómotorságát meghatározó trükkösséget tekintve ? a leginkább visszafogott az egyedi V12 trióból, egyedül talán a LED-fényszórókat kellene lecserélni ahhoz, hogy azonnal rendszámozhatóvá váljon az X – ha ebb?l nem készül sorozatgyártású modell záros határid?n belül, bizisten kiállunk tüntetni Mandello f?terére!

V7 Clubman Racer

Az EICMA Guzzi-speciálok negyedik példánya a V7 Clubman Racer, ami nem akar annyira látványosan koncepció lenni, mint a V12-?k, de talán pont emiatt lett ? a leggusztusosabb mindközül.

Igen, igen! Még, még! – harsogta fennhangon a szerkeszt?ség, amikor a piros-ezüst, klasszik versenymotor sajtófotói el?ször csattantak retináinkon. A café racerek megjelenését alapvet?en a hatvanas-hetvenes évek brit ton up boy-ainak kontójára írjuk, de a V7 Clubman Racerrel a Guzzi ismét bebizonyította, hogy stílusban még mindig az olaszok a császárok.

Pedig ha jobban szemügyre vesszük, hamar kiderül, hogy nem is szükséges túl sok id? vagy energia ahhoz, hogy egy széria V7 Café Classic-b?l megépítsük saját Clubman Racerünket. S?t, a Moto Guzzi az óriási sikerre való tekintettel az összes átépítéshez szükséges alkatrészt elvileg már el is helyezte a V7-esek kiegészít? katalógusában.

Gyors felsorolás el?röl hátrafelé haladva, hogy mi teszi a Clubman Racert Clubman Racerré: teleszkópvéd? harmonikák, mini fejidom, csutkakormányok, kipufogóbandázs, b?rszíj rögzítés? krómozott tank, alumínium légsz?r?takaró, alumínium verseny lábtartókonzolok, Arrow kipufogódobok, teljesen állítható Bitubo rugóstagok, rajtszámos hátsóülés-takaró, a minimál stílusú hátsó lámpa, és természetesen a pirosra fújt váz. Ennyi. Nem is sok, ahhoz képest, nem igaz?

Miguel Galluzzi, a Piaggio Group formatervezési központjának menedzsere a négy showmotor kapcsán elmondta: „A ma bemutatott prototípusok még csak a kezdetet jelentik: az elkövetkezend? id?kben figyeljenek oda jól a Moto Guzzira, hiszen az itt látható négy különleges motorkerékpár még csak az els? lépés a Guzzi jöv?je felé. Rengeteg ötletünk van még, és mindet meg is kívánjuk valósítani! Ez még csak a kezdet…”

ugrás fel