Sok mindent el lehet mondani Claudio Castiglioniról, de azt nem, hogy ne lobogna benne olthatatlan szenvedély a szép motorok iránt. Számára egy motorkerékpár több, mint eszköz a távolság áthidalására vagy egyszer? szórakozásra való dolog: már ha ránézel egy motorra, a puszta pillantástól fel kell, hogy csigázódj, különben nem ér az egész semmit. Új m?vér?l Castiglioni azt mondja: ‘Biztos vagyok benne, hogy sokan a szobában tartják majd. De végtére is ez mit számít? Amikor ránéznek, lesz olyan szép, mint bármilyen kép.’
|
|
Nos, valami ehhez hasonló filozófia mentén hozta tet? alá C. C. az önnönmagának dedikált F4 CC-t. Az MV elnökének célja az volt, hogy minden id?k legeltúlzottabb szériában gyártott sportmotorját alkossa meg – és ha az MV valaminek nekiáll, az többnyire sikerül. Minden alumínium darabot CNC-vel munkáltak meg, a karbon alkatrészeket kézzel alakítottak, a radiálisan szerelt Brembo féknyereg ugyanaz az egyblokkos, amelyet az SBK-ban használnak. Egy kézm?ipari remek. Természetesen ma már önmagukban az els? osztályú anyagok – titánium, magnézium, karbon – sem okoznak túl nagy hatást, ezért aztán Castiglioniék nem mulasztották el az alkalmat, hogy a teljesítménnyel is túlozzanak egy kicsit.
A négy hengeres, radiális szelepezés? blokk 1.080 köbcentiméteresre n?tt, ezzel az F4 CC vélhet?en semmiféle bajnoki megmérettetésen nem fog elindulni, hanem gy?jt?k és megszállottak játékszere marad. Nem használni és éjjel-nappal a szalonban tartani kiállítási tárgynak viszont bárhonnan nézzük, botorság volna. 198 LE, Euro-3-as konfigurációban, ám nyitott kipufogóval: valóban leny?göz? adat. A végsebességet például azért kellett 315 km/órában maximalizálni, hogy egyáltalán közútra homologizált gumit lehessen fölszerelni a motorra.
Ellenértéke 100.000 (százezer) euró. Keveset fognak bel?le eladni. Annál is inkább, hiszen csak száz darab készül az F4 CC-b?l. A hírek szerint a példányok fele már el?rendelések útján elkelt.
Legutóbbi hozzászólások