Sajnos ez a hétvége nem a kellemes emlékeim közé vés?dik be. A szombati edzésnapunk szereléssel telt. Mindössze egy kört töltöttem a pályán. Vasárnap rendben kezd?dtek dolgaim. Fejtörést csak az okozott, hogy hogyan alakul az id?járás, és az el?z? nap mélyen átázott talajú pálya milyen gyorsan szárad fel, és az éppen átalakuló off road szakaszhoz milyen gumi fog passzolni. Bízva a napsütést ígér? id?jósokban, slick gumival vágtam neki az id?mér?nek, és ezzel álltam rajthoz is.
Jó rajt után a célegyenes végén harmadikként fordultam. Schruf és Kiskökény volt el?ttem, Radim Vavrik mögöttem. Ez a négy motor óriási tempót diktálva, messze elhúzott az üldöz?kt?l. Nagy harc folyt minden pozícióért, de a sorrend hat körön keresztül nem változott. A hetedikben én kiszálltam. „Jó öreg” els? gumim nem bírta a gy?r?dést. A pálya hátsó aszfaltos szakaszán a hosszú balos kanyarban az „egyenes utat” választotta. A bukás után még visszaültem a motorra, rámentem az ugratókra, de akkor már éreztem, hogy komoly a sérülésem. Fel kellett adnom a versenyt.
Ment?, infúzió, másik ment? és végül az ügyeletes Uzsoki úti kórház. Minden küls? jel arra utalt, hogy combcsonttörésem van, ezt diagnosztizálták a ment?orvosok is. Sok minden kavargott a fejemben. Többek között az, hogy számomra vége az idei verseny szezonnak. A röntgenvizsgálat után azonban nagy k? esett le a szívemr?l: Nem tört el a lábam !
Megfigyelésre néhány napra a 9-es kórterem lakója lettem. Itt már várt rám kedves ismer?söm, a korábban beszállított Gagyi Péter. A szemközti ágyat l?tte számomra. Köszönök minden érdekl?dést, aggódó telefont. A versenyz?társak, ismer?sök és barátok szeretetét megtapasztalni talán jobb érzés volt, mint a dobogón állni. Remélem, hamarosan találkozunk a versenypályákon!
Képek: Krajcsik István
Legutóbbi hozzászólások