RÉGI ID?K MOTORJAI

Nagy Britanniában, a 20. Század korai éveiben, az angol motorkerékpár-készít?k
már szinte minden olyan technikai megoldást feltaláltak, kipróbáltak és felhasználtak,
amelyeket a klasszikus motorépítés elkövetkezend? fél évszázada lényegében csak
továbbfejleszteni volt hivatott.

Az egy- és többhengeres er?források különféle elhelyezési módjai, a lánc-,
szíj- és kardán-hajtás, a leveg?- és folyadékh?tés, az els?- és hátsó kerék
meghajtás, a teleszkóp és a leng?villa, a berúgó karos és az elektromos indítás,
az alsó és fels? szelepvezérlés, és a többfokozatú váltó mind ismert eljárásnak
számított az 1900-as évek elején Angliában.

A technikai fejl?dés jól megfigyelhet? fokozatai akkoriban még nem kapcsolódnak
szorosan egyes feltalálók, gyártók vagy modellek nevéhez, hanem egyszerre több
helyen, egymástól függetlenül jelentek meg és terjedtek el a különféle újítások.
Az 1880-as évekt?l kezd?d?en a legtöbb fejlesztés a korabeli Anglia, Franciaország
és Németország m?helyeib?l került ki és indult útnak a nagyvilág különféle országaiba,
els?sorban Amerikába.

A
történet el?zménye az 1870-1880-as évek kerékpár?rülete volt, mely végigsöpört
Európán. A kerékpár ekkoriban vált olcsóbbá a lovaknál, miközben ápolása is
kevesebb id?be tellett, ugyanakkor rendkívül megbízható közlekedési eszköznek
bizonyult. Az els? példányok még meglehet?sen körülményesek voltak – gondoljunk
csak a jobbára ma már csak filmeken látható óriási els? kerékkel szerelt Penny
Farthing példányokra -, a kisebb kerekek, és a hátsókerék hajtás viszont könnyebben
használhatóvá, a tömeggyártás pedig olcsóbbá tette az egyébként igen stílusos
korabeli kerékpárokat.

A kerékpárok benépesítették a korabeli angol utcákat, mégsem jutott senkinek
sem az eszébe, hogy motort szereljen beléjük. Ennek az oka, hogy ebben az id?ben
még akkora motorok készültek, hogy azok sehogy sem fértek volna el a biciklin.
Amint azonban a motorok mérete és el?állítási költsége jelent?sen csökkenni
kezdett, feltartóztathatatlanul biciklire kezdték szerelni ?ket.

1901-re számos európai országban gombamód elszaporodtak az eladásra dolgozó
motorkerékpár gyártó üzemek. Az els? manufaktúrák maguknak, a kerékpárgyártóknak
a próbálkozásai voltak, aminek következtében motorjaik semmihez nem hasonlítottak
annyira, mint a kerékpárokhoz. A motorbiciklik rendkívül gyorsan felível? népszer?ségével
a négykerek?ek sem versenyezhettek. A motorkerékpár kézzelfogható el?nyei, élménye
és hozzáférhet?sége még sokáig sokkal reálisabb lehet?ségként jelent meg az
európai polgár fantáziájában, mint az autómobil. Különös érdekl?déssel figyelték
a motorok megjelenését a n?k is, akik akkoriban szerezték csak meg politikai
és szociális alapjogaikatt. 1913-ban 100.000 motorkerékpárt tartottak hivatalosan
nyilván Nagy Britanniában.

"A legtöbb motoros vasárnapi idillje úgy kezd?dött, hogy lekapta gépe
hengerfejét, és nekilátott a szelepek beállításának."
D. Heather
A Norton elnöke

A motorversenyzés megjelenése kiváló szórakozást nyújtott a különféle társadalmi
osztályok számára, ugyanakkor a versenysport kihívásai ösztönz?en hatottak a
technika fejl?désére is. A versenygépek után az utcai motorok is egyre gyorsabbak,
megbízhatóbbak és életképesebbek lettek. 1914-re a motoros bicikli kiment a
divatból. A motorkerékpárok létrehozták saját technológiájukat.