EST. 2002

Rossi levélben mondja el

G?zer?vel üzemel a Yamaha (pontosabban a Rossi) sajtó, rövid id?n belül a második megjelenést publikálják az otthon fekv? sérültr?l. Ezúttal maga Valentino ragadott klaviatúrát, hogy megossza a világgal a felépüléssel zajló dolgos hétköznapjait. Mankóval a hóna alatt sem unatkozik.

“Három hét telt el a balesetem óta és kett? mióta kiengedtek a kórházból. Boldog vagyok, mert remek ütemben halad a rehabilitációm. Sokkal jobban érzem már magam, és félig meddig újra normális életet élhetek, bár még várnom kell, hogy visszakapjam a régi életemet míg újra felülhetek a motorra. Mankóval járok és elkezdtem terhelni a sérült lábamat. Nem számítottam arra, hogy pár héttel a baleset után már ilyen jó lelki és fizikai állapotban leszek.

A rehabilitációm a szokásos mederben folyik: oxigénkamrában üldögélek és edz?terembe járok. A vállam sajnos még nem az igazi, továbbra is érzem a futamok alatt jelentkez? fájdalmat, de szorgalmasan fejlesztem az izomzatomat, hogy ez enyhüljön. Ha minden problémamentesen zajlik és minden az elképzeléseim szerint alakul, akkor úgy gondolom, visszatérhetek a Cseh Nagydíjon.

Már eljárok otthonról a barátokkal, szerencsére egy percig sem hagynak egyedül, még akkor sem, ha kevés id?t töltök Tavulliában. Nagyon hiányzik a motorom, a csapatom, és a paddock. Ez a helyzet inspirál engem, hogy minél hamarabb felépüljek.

Hamarosan megint írok nektek, de ami még fontosabb, nemsokára újra látjuk egymást.

Ciao, Valentino Rossi.”

ugrás fel