Egy 2005-ös egyéni supermoto és superquad Európa-bajnoki forduló megrendezése után 2006-ban Bulgária rögtön a supermoto csapat EB-vel tért vissza a motoros köztudatba. Az évente egyalkalmas esemény jelentőségét számunkra mégis az növelte legjobban, hogy több év kihagyás után újra Magyarország is képviseltette magát az összecsapáson. A nagyreményű csapatunk tagjai Papp József (S1, KTM), Tóth Ádám (S2, Suzuki) és Lánczi Sándor (Open, Yamaha) voltak. Végeredmény: ahol csak számított ott ötödik.
A bulgár rendezői gárda erősen „gyorsaságis” beállítottságú, így a Pleven melletti repülőtéren kialakított pálya is csak az off-roadnak és a három ugratónak köszönhetően vált supermotossá. A nagyobb problémát tavaly mégis a helyszín megközelíthetősége okozta, mivel az autópályáról letérve kb. semmi sem utal a (még aktív) katonai reptér hollétére – volt ez egy évvel korábban. Mostanra már a Bulgár Motorsport Szövetség elnöke, Bogdan Nikolov hathatós közbenjárásának köszönhetően egész Bulgária területén összesen 250 autópálya szintű (kék-fehér) útjelző tábla mutatja a helyes irányt és a hátralévő távolságot „Pleven Grand Prix Supermoto” felé – a sevlievoi és samokovi motocross pályákhoz hasonlóan.
A békés péntek délutáni versenyzői táborozást egy aprócska közjáték zavarta meg, amikoris a szalmabálákat hurcolászó teherautó sofőrje egy rajtpróba közbeiktatásával gondolta megközelíteni a pálya túlsó végét. A rajtrács mögül nekilendülve néhány gyors váltás után félelmetes motorzajjal szakította át a rajtvonalat, meg fölötte a rajtvonal két szélén álló, 4 méter magas vasállványokat kifeszítő drótkötelet, amitől a rajtlámpát és némi hangosító felszerelést tartó oszlopok úgy csuklottak össze mögötte, mint egy kártyavár, egyenesen rá a fő bulgár élversenyző frissen beszerzett sportkocsijára – ohne casco, totálkár. Ekkor jött rá a sofőr, hogy talán nem bíztató jellegű volt az üvöltés és hadonászás a „rajt” közben, és esetleg agyon is csapják őt az illetékesek, ha nem menekült volna időben a plató alá.
A nyolc nemzet kilenc csapata (két bulgár, cseh, észt, görög, magyar, román, szlovén, török) a szombat délelőtti szabadedzésen még élvezhette a terepszakasz akadályait, majd az ebédszünetben ránk rontó vihar gyorsan törölte is azt a 300 métert a nyomvonalból, meg okozott egy röpke órás csúszást az időtervben – többek között az ismét felborult vasállványok helyreállítása miatt. A mért edzésre való tekintettel tehát a kategóriánkénti kvalifikációs futamok is off-road nélkül zajlottak. Ez szerencsére mégsem csökkentett esélyeinken, noha a crossos múltú Tóth Ádám és Lánczi Sándor miatt inkább úgy terveztük, hogy „majd porban-sárban-levegőben nyerünk”, a jó rajt, a kitartás és – valljuk be – a többiek kiesése után Papp Józsival együtt mindhárom magyar az 5. helyre minősítette magát, ami aztán a vasárnapi futamokon a 8-10. rajthelyet jelentette. A kvalifikáció egyébként mégsem alakult annyira a papírforma szerint, mint azt bárki a rajtlista alapján gondolhatta volna. A szlovének egy tavalyi Európa-bajnokkal (S1: Ales Hlad, KTM) és egy várhatóan idei Európa-bajnokkal (S2: Beno Stern, Yamaha) álltak ki, ami után körülbelül mindegy lehet, hogy ki a harmadik (Open: Marjan Habat, KTM). Mögéjük volt várható az erős cseh csapat, majd emlékeink szerint a görögök, ám ők egy gyengébb brigádot küldtek, úgyhogy jöhetett a jobbik bulgár trió, de akár a románok vagy mi is vegyesen, illetve a meglepően jó észtek – tehát a céloztuk a dobogót. Az S2 kvalifikációt Stern toronymagasan nyerte, aztán az S1-ben Hlad is már körözte a mezőny végét amikor az utolsó előtti kört megkezdve az utolsó csepp benzint is kiköhögte a motorja. Ezt a gyönyörű alakítást később azzal magyarázta, hogy évek óta nem volt a szerelője nélkül versenyen, meg kell egy kis móka is… Arra ő sem gondolt, hogy az Open kvalifikációból viszont kizárják a harmadik szlovént a korai rajtjáért kapott Stop&Go büntetés kihagyása miatt. Így lett nagyobb a móka.
Vasárnap délelőtt Warm up az éjszakai eső dacára használható állapotba kerülő off-roadon is. Mivel az összevont mezőny létszáma még mindig nem érte el a 30-at, ezért egyszerre mindenkinek. Ez jó volt, mert mindenfelé akadtak motorok a hosszú pályán, de mégsem volt jó, mert a teljes erőösszevetés hirtelen picit letörte a magyarok lelkesedését. Tóth Ádi rájött, hogy annyira puha az első fék, hogy szinte nincs is, Lánczinak az áttétel nem stimmelt, Papp Józsi meg felfedezte, hogy nem fekszik neki az ugrató. Még szerencse, hogy ezek akkor derültek ki, amikor már nem volt több edzés hátra a futamok előtt. Lelkesedést az a tény varázsolt a csapatnak, hogy a futamok csak két osztályonként vannak, valamint nem mindennapi élmény egy sorral az Európa-bajnok elől rajtolni.
Az első futamban minden megszerelése után az S2 és Open versenyzőnk, Tóth és Lánczi hősiesen védték végig a 8. és 9. helyet, elsőnek a már említett Beno Stern, utána bulgár és cseh párosok értek be egy sikeresebb észt és görög versenyző mellett. Ezek alapján a pontversenyben a reményteli 4. pozícióba álltunk be, mivel a kakukktojás szlovén Habat alig kullogott be 13.-nak. Ugyanígy visszafogta a fiú a favorit banda esélyeit a második futamban is, ahol noha már 12. lett a futamgyőztes Hlad mellett, míg a magyar duó ismét a kiegyensúlyozottsággal aratott. Lánczi néha úgy tűnt féktávon elmegy az előtte menekülő észtnek és az S1-es Papp Józsi is egy görögöt támadott több körön keresztül amikor a román Fazekas Zoltán elment mindkettőjüknek. A 7. és 10. befutóért kapott pontokkal viszont még mindig negyedikként vártuk az utolsó rajtot.
A harmadik futam kimenetelének előrejelzéséhez nem kellett nagy jós-tehetség: Stern és Hlad porba alázza az egész mezőnyt, esetleg egymással játszanak kicsit, hogy ne unatkozzanak nagyon abban a 20 percben, mögöttük a crossos csehek némi konfliktusba keverednek a gyorsaságis bulgárokkal, aztán Tóth Ádám harcol a magának kiszúrt nagy észt meg görög ellenféllel, kicsit hátrébb Papp Józsi teszi ugyanezt a másik észttel és göröggel. Láss, csodát tényleg így alakult – egészen a táv feléig. Addig tudta feltartani Ádám a bulgár Kalin Kulevet (KTM) és esett el Józsi a görögje ellen. Pappnak láthatóan kedvét szegte a bukás, de Tóth Ádi utólag megbánta, hogy hagyta magát lenyomni és leintésig kergette a bulgárt az elvesztett helyéért, ám sajnos hamarabb jött a kockás zászló mint az előzésre megfelelő alkalom. Az abszolút meglepetés eredmény pedig az ötödik Gagyi Péterrel (RO, Honda) született, aki az első edzéstől kezdve egyre gyorsult, vakmerően száguldott neki az ugratóknak és gyorsaságis gyökerei révén a kanyarokban meglehetősen furcsa látványt nyújtva lógott a biciklin, de bejött neki a technika.
Sajnos a végelszámolásnál elszállt a negyedik helyünk, miután kiejtették a csapattagok hat helyezése közül a legrosszabb eredményt, amitől az észtek egyetlen szomorú ponttal elénk ugrottak. Ezért lett, hogy „ahol csak számított ott ötödik” a magyar trió. A dobogósok természetesen Szlovénia, Csehország és Bulgária. A búcsúszó pedig „jövőre veled ugyanitt”, hiszen már most megvannak a bulgár tervek a 2007-es supermoto csapat EB-re.
További információ: www.supermot.hu
Szöveg és fotó: Lukácsy Fanni; fanni83@gmail.com
Legutóbbi hozzászólások