A Triumph sosem volt az a tipikus „kaptafa-motor” gyártók egyike. Nem állt be a sorba ixediknek 600-as sornégyest gyártani, nem volt célja elorozni a legtöbb köbcentis vagy a leggyorsabb szériamotor díjat. Két dolog lebegett mindig a szemük el?tt: tradíció és a motorozás öröme. Eme alapgondolatokból születtek olyan halhatatlan darabok, mint az ?rültségével hódító Speed Triple, vagy mint a hobbypályázók féltett ékszere, a Daytona 675, mely lassan a profi versenysportban is nyomot hagy. Utóbbiak beltenyészetéb?l állt két kerékre 2007 nyarán a „mindentviv?” naked-bike, nevezetesen a Street Triple.
Sokan vannak, akik „snassznak” érzik Z-750-esüket, vagy Hornetjüket, amikor a tizenötödik azonos modellen ül? márkatársra villantják a refit. A motorozásnak a praktikusságon kívül van egyfajta énközpontú magamutogató oldala (vagy csak én vagyok hibás?), így sokkal exkluzívabbnak tüntethetjük fel motoros karrierünket, ha egy nem mindennapos gép nyergében feszítünk. Vadulásra ösztönz? kinézet, a többszörös tesztgy?ztes szupersportgépr?l átmentett váz és er?forrás konfiguráció, valóban „diadalmenetet” jelenthet a H?sök terén karikázva, ahogy azt a márkanév finoman jelzi.
A blokkot tehát a Daytonaból ültették bele a kistripülbe, persze némi finomhangolás után, minek következtében – egy-két lóer?vel és newtonméterrel fizetve – még nyomatékosabb és barátságosabb lett a motor az alsó fordulatszám tartományban. 675 köbcenti, a „mágikus” 3 henger, vízh?tés, 12 szelep, ha nyersre vesszük a figurát, mindehhez 108 lóer? és 69 Nm 11.700 illetve 9.100-as fordulatokon.
És most jön a „csodafegyver”: a nyomatékgörbére – vagy inkább nyomatékegyenesre – pillantva, lám-lám el?bújik a koncepció kvintesszenciája: amikor még csak 4,000-et fordul a f?tengely percenként, már 5 kilogramméterrel teker a hátsó kerék; ez az, amit soha nem láthatunk a sornégyes ellenfelekt?l. A számokhoz való jobb asszociáció érdekében: 48 km/h-nál hatodik fokozatban kényelmesen cirkálhatunk a kis nakeddel. Ha ehhez hozzávesszük azt a jellegzetes álomból felrázó üvölt? hangot, ami a Street Triple kipufogó rendszeréb?l kirobban, és a háromhengeres elrendezésb?l adódó keskeny építést, minden kérd?jel felkiáltójellé alakulhat fejünkben a géppel kapcsolatban.
Az alumíniumvázat és a hozzá kapcsolódó leng?villát változatlan formában kapta Street a sportoló bátytól, ugyanígy a kétdugattyús Nissin fékrendszert, melyet gyárilag sinter betétekkel szerelnek. A tesztel?k szerint nem kell nagy fékkar markolás ahhoz, hogy elegánsan átlépjünk a kormány fölött; magyarul harapósan lassíthatunk a Triumphal, még a kiélezett helyzetekben is b?ven találhatunk némi tartalékot.
Elöl Kayaba 41 mm-es átmér?j? fordított teleszkópok, hátul az azonos márka központi rugóstagja. Az ötküll?s felnik szintén a Daytonaról valók, a Dunlop Sportmax Qualifier papucsok megfelel? mérték? d?lésszöget nyújthatnak a szerpentines részeken. Az üléspozíció a nagytripülhöz hasonló, a kormánycsutkák és a lábtartók egyenes tartást engednek a pilótának.
|
|
|
|
|
Mint ahogy azt az elején mondtuk, alapvet?en a Speed Triple jegyeit kereshetjük a designban. A már-már naturalista módon csupasz motornak jól áll a dupla kerek fényszóró, melyek némi klasszikus arcot kölcsönöznek. Az ülés alatt elhelyezett vaskos kipufogók kicsit nyers hatást keltenek, de egybe nézve az egész gépet kiforrott vonalakkal találkozunk. A m?szerfal multifunkcionális: digitális kilométeróra, analóg fordulatszámmér?, napi számláló, óra, stopper 99 körid? memóriával és váltófokozat kijelz?. Gyárilag zöld, fekete és fehér színekre fújják az idomokat.
Legutóbbi hozzászólások