EST. 2002

Valencia – 250

Ketten lépnek szorítóba, hogy megméressenek: Manuel Poggiali (Aprilia
factory) és Roberto Rolfo (Honda W). Kettejüket hét pont választja el
egymástól (233 illetve 226). Ausztráliában Roby megmutatta, hogy kirobbanó formában
van (Igaz, esett. Mármint az es?.).

Ahogy a legtöbb esetben, most is az fog dönteni, hogy melyik csapat hogyan
alkalmazkodik a pályához.

Valencia nem Indianapolis: sokkal inkább hasonlít egy gokartpályához,
így aztán az Aprilia és a Honda közötti potenciálkülönbség minimálisra csökken.
Dönt? lehet a személyes tapasztalati tényez? is: Poggiali nagyon ismeri a
ringet
és a motor reakcióit, Rolfóval nem tudni, mi a helyzet – ? egyszer?en
hiperelszánt.

Lehetetlen el?rejelzést adni, mert bármi megtörténhet a két gigász között.
A többiek valószín?leg statisztaszerepet játszanak a hétvégén, és vélhet?en
nem is készülnek egyébre. Toni Elias (206) elmondhatja magáról, hogy
a tengerbe hajította világbajnoki esélyeit: de vigyázat, mert a jó Toni sokszor
elmondta, meg akarja nyerni az utolsó futamot. Nem kétséges, ha esélye adódik
erre, nem fog a fékhez nyúlni.

Nieto (183) is szeretne a dobogón végezni és minél jobban konkludálni.
Erre jobb esélye van, mint az azonos pontszámmal álló Randy De Puniet-nek,
aki halovány produkciókat mutatott az elmúlt alkalmakkor, tarkítva rengeteg
hibával.

Egy jótanács azoknak, akiknek szokása a 125 és a MotoGP között átszunyókálni
vagy átuzsonnázni a 25o viadalát: most hétvégén ne tegyék.

ugrás fel