EST. 2002

Yamaha WR 250: R és X

A tokiói motorkiállításon mutatták be ezeket a kis WR-eket, egyelőre kizárólag a japán belpiacra. De tudjuk, hogy a szigetország fogyasztóival "szondáztatott" modellek előbb vagy utóbb, így vagy úgy kihajóznak a Felkelő Nap országából, és világkörüli turnéra indulnak – nem egy példa volt már erre. A vízhűtéses blokkal szerelt, inkább városias, semmint extrém motorok új irányvonalat képviselhetnek a Yamaha offroad-palettáján ebben a lökettérfogatban.

Tényleg mindenkinek az az igénye, hogy nőjön a motorok abszolút teljesítménye? Olyan fontos, hogy emiatt aztán az újonnan bemutatandó modellek hengerűrtartalma úgy dagadjon, mint a nagyi sütije a vánkos alatt? Tényleg mindenki százlovas erőgépekre akar ráülni, miután leszállt a háromkerekű bicikliről? Sokak gondolják úgy – köztük szerkesztőségünk bölcs házinyestje, Bonaventura és a jelek szerint a hangvillás motorgyártó is – , hogy szükség van a kis vagy közepes méretű, hasznos, élhető, helyenként mókás motorokra a negyedliteres osztályban. E jegyben hívta életre a Yamaha nemrég a Trickert, amelynek világpiaci sikere megmutatta, hogy igenis van igény a bájos, észszerű motorokra – a scramblerecskét úgy vitték, mint a cukrot (Olaszországban például minden áldott behozott példány gazdára lelt, és még több is kellett volna), de egyszer véget ér az a fejezet is: Euro-2-es erőforrásával hamarosan nem helyezhető forgalomba már több, fontos piacnak számító országban.

És éppen emiatt nagyon érdekes a Yamaha újabb ajánlata. Pontosabban: újabb két ajánlata, mert a WR 250 kétféle változatban került kiállításra a tokiói motorszalonon: enduró és motard. A régi, két szelepes, léghűtéses motor átadja helyét egy új fejlesztésű egységnek, amely némi mérnök-asztali kitérővel közvetlenül a versenypályáról származik. Iwatában az ötszelepes hengerfej helyett a klasszikus négy szelep mellett döntöttek, amiket továbbra is dupla tengely mozgat meg: könnyen elképzelhető, hogy Iwatában nem hagyják el ezt az irányvonalat a 2008-as offroad-modellek megalkotásánál sem. Ránézésre WR-ek igényesen megcsinált és felszerelt, szép motoroknak tűnnek, amelyeket inkább szánnak városi-országúti használatra, mint terepre.

A két WR egyelőre csak Japánban kerül kereskedelmi forgalomba, de – korrekt ár mellett – alighanem mifelénk is sokan választanák az endurót vagy a supermotót.

ugrás fel