Az egyesítés után egy sz?k tervez?i
csapat kezébe került a modellek tervezése, amivel megsz?nt a korábbi versenyhelyzet
a külön-külön is jelent?s és nagy múltú gyártók között. A versenysport jótékony
hatása is megcsappant, miután a szponzorok nagyobb fantáziát láttak az autók
versenyében.
Ilyen el?zmények után kezd?dött meg a japán motorok importja Nagy Britanniában.
Ezt követ?en az angol motorgyártás legföljebb a megmaradásért küzdhetett. A
japán modellek már a 60-as években is magasabb szinten fejlesztett gépek voltak,
nem beszélve arról, hogy megbízhatóbbak és olcsóbbak is. A brit gyártók ráadásul
olyan mértékben köt?dtek saját motorgyártásuk technikai és szervezeti tradícióihoz,
hogy ezáltal teljes mértékben képtelenek voltak megfelel?en rugalmasan reagálni
a japán kihívásra. A japán veszély azonban még egy ideig nem érintette azokat
a gyártókat, melyek egy sz?k közönség számára építettek drága és különleges
motorokat.
Mikor 1968-ban megjelent a Honda CB 750, az angoloknak be kellett látniuk,
hogy ez a motor nem csak gyorsabb, nagyobb és jobb, de alapvet?en teljesen más,
mint amit ?k gyártani képesek. A brit motoroknak ekkoriban már a versenysportban
sem jutott sok szerep. A legfejlettebb technológiát a BSA képviselte a szigetországban,
de rossz marketingstratégiájának és néhány sikertelen modellnek köszönhet?en
mégis ez a nagy márka sz?nt meg a leghamarabb.
1969-ben mindössze 9 angol gyártó állított már csak el? motorokat Nagy Britanniában.
A 60-as évek nagy nemzedéke hamarosan családot alapított, és ha nem is adták
el motorjaikat, újat már nem igen vettek utána.
A legtovább a Triumph bírta, de 1983-ban ?k is bezárták kapuikat. Száz évvel
a kezdetek után éppen. Ekkor egy id?re megsz?nt Angliában a motorgyártás. Az
angol modellek máig megmaradt példányai azonban legendás népszer?ségnek örvendenek.
Nem is velük volt a gond, mindössze a világ változott meg. Mikor a Triumph újra
beindult, ezt kellett el?ször megértenie. Szerencsére úgy t?nik, jól megértették.
Legutóbbi hozzászólások