Ahogy az USA-ban 1931-re mindössze két motorgyár maradt talpon, Anglia is számos
gyártóval vált szegényebbé a gazdasági vállság következtében. Ekkorra már az
olcsó autók komoly vetélytársaivá váltak a motoroknak, ami komoly kihívást jelentettek
a gyártók számára. A talpon maradt motor-gyártóknak egyre harcosabb és agresszívabb
harcot kellett folytatniuk a vásárlókért. Mivel a motor sok tekintetben nem
versenyezhetett az autókkal, azokat a sajátosságait kezdték er?síteni, melyek
az autóktól megkülönböztethették. Habár a motorkerékpár továbbra is els?sorban
olyan haszonjárm? maradt, mely olcsón kiszolgálta a dolgozó embereket, a fejleszt?k
egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a gépek stílusára és erejére.
A 30-as évek második felének egyes motorkerékpárjai végül annyira jól sikerültek,
hogy nélkülük ma már elképzelhetetlen lenne mindenféle motortörténelem. Igényes
stílusuk igyekezett többet mutatni, mint az olcsó autók megjelenése, a versenysport
eredményeit pedig az utcai motorok esetében is hasznosították, jelent?sen megnövelve
azok erejét.
Természetesen ez a fejl?dés annak elfogadásán alapult, hogy a motorok vásárlóköre
alaposan behatárolt, és hogy a motorok szerepe id?közben megváltozott a társadalomban.
A motorok már nem annyira használati eszközként, mint inkább hobbyeszközként
illetve luxuscikként készültek, aminek következtében áruk is jelent?sen növekedett.
Mint hobbyeszköz azonban, végre tényleg színvonalas gépek jöttek létre, melyek
egyrészt min?ségi igényességükkel, másrészt gyorsaságukkal elb?völték tulajdonosaikat.
A 30-as évek második felének motorkerékpárjai igényességüket azzal bizonyítják
a legjobban, hogy mekkora számban maradtak fel az utókor számára, máig kiváló
élményeket nyújtva tulajdonosaiknak.
Legutóbbi hozzászólások