Az el?z? részt azzal a megállapítással zártuk, hogy az I. Világháborút megel?z?
évekre a motorkerékpárok technológiai fejl?dése a versenysport és az utcai motorok
elterjedésével párhuzamosan jelent?s önállósuláson ment keresztül.
1914-t?l kezd?d?en a motorkerékpár gyártás alakulása az els? Világháború eseményeinek
megfelel?en folytatódott. A szembenálló felek hátországaiban alapvet?en megváltoztak
a tervezés és a gyártás célkit?zései. A gyorsaság és a technikai fejlettség
szempontjai jó id?re a háttérbe szorultak, átadva helyüket a tartósság és a
megbízhatóság háborús követelményeinek. Mindkét oldal hader?inek motorkerékpárok
ezreire volt szüksége, ami furcsa helyzetet teremtett a konkurens gyártók között.
Ebben az id?ben nem a motorozni kívánó vásárlók kiszolgálása, hanem a hadi megbízások
elnyerése és teljesítése vált a gyártók els?dleges célkit?zésévé.
Egyes motor-gyártók ebben az id?ben soha nem látott mértékben meger?södhettek
úgy, hogy közben szinte semmilyen fejlesztést nem kellett végrehajtaniuk, piaci
eladásaik pedig csökkentek, vagy akár meg is sz?ntek, viszont a hadsereg folyamatosan
fogyasztotta motorjaikat. A kevésbé szerencsések a háborús évek alatt szüneteltették
a termelésüket, arra koncentrálva, hogy azt követ?en újra folytathassák saját
tradícióikat.
Meg kell jegyeznünk, hogy az USA speciális háborús érintettsége kihatott az
ország motor-gyártására is. Mivel az Egyesült Államok csak 1917-ben csatlakozott
a háborúhoz, motor-gyártása is csak kés?bb kezdett a háborús igények szerint
specializálódni, id?közben pedig a civil vásárlók igényei sem csökkentek annyira,
mint Európában. Amíg tehát Európa háborúzott, Amerikában a folytatódó fejlesztések
következtében egyre olcsóbbak lettek az id?közben már tömegméretekben el?állított
autók és motorok. A háború vége felé egy európai oldalkocsis motor és egy amerikai
autó közel egy árban volt kapható a piacon.
A háború igényei természetesen el?nyös hatásokkal is szolgáltak, els?sorban
a motorok élettartamára, és megbízhatóságára vonatkozóan. Az újra beköszönt?
békés id?szakban azonban már nem volt szükség a háborús gépek további gyártására.
Mégis, a háborús megrendeléseikkel meggazdagodó gyártók el?nyeiket még sokáig
meg?rizték. Különösen igaz ez Amerikára, ahol a háború el?tt még 200, utána
viszont már csak 40 motor-gyártó tudott részt venni a piaci versenyben, melyek
közül 1930-ra már csak 3, 1931-re pedig mindössze 2 maradt. ?k, a Harley és
az Indian viszont uralták az amerikai piacot. Különleges helyzetükre való tekintettel
e fejezet mellé e két gyártó típusait mellékeljük.
Angol motortörténetünkhöz visszatérve, a szigetországban a háború után 1919-ben
rendezték az els? bemutatót, az Olympia Motorcycle Show-t. A bamutatón 112 gyártó
képviseltette magát, akik közül sokan csak a mások által gyártott elemek egyéni
összeszerelésével foglalkoztak. A háború után összesz?kült a fizet?képes kereslet,
így a gyártók bevételeikb?l nem tudtak elegend? összegeket fordítani a fejlesztésre.
Ugyanakkor megjelent a piacon egy veszélyes konkurencia: az olcsó automobil.
A következ? részben a háború utáni id?szakkal foglalkozunk.
Legutóbbi hozzászólások